2013. március 2., szombat

2013.01.20-21 Krabi

Reggel 6-kor arra ébredtünk, hogy kikötött a hajónk Suratthani-ban. Visszautasítva a songtojosokat - a songtoj egy teherautó, aminek a platójára padok vannak szerelve, és kényelmesen kb. 10, kényelmetlenül kb. 20 utas utazhat egyidejűleg rajtuk - gyalog indultunk a sötétben az 1 km-re lévő buszpályaudvarra, de mielőtt odaértünk volna egy az út szélén álló buszról kiderült, hogy fél óra múlva indul Krabiba. Felpakoltuk a hátizsákjainkat és a szemközti éjjelnappaliban vettünk kávét és banánt. Nemcsak jegeskávét, hanem nescafet, sőt akár zacskós levest is főzhet magának a vásárló a boltokban. A jeget ivóvízből készítik, ráadásul kibírni se nagyon lehet nélküle a melegben, így aztán isszuk és még nem volt rossz tapasztalatunk. A thaiok jellemzően nem használnak kávéfőzőt, az éttermekben is nescafet szolgálnak fel.

Három óra buszozás után szálltunk le Krabi autóbuszpályaudvarán, ahonnan egy songtojjal jutottunk be a belvárosba. Hamar találtunk olcsó szállást végre gyors internettel, majd egy kisebb séta alatt a hőségben - melegebb van, mint a szigeteken - megebédeltünk és bejártuk az utazási irodákat, mert másnap egy kajaktúrára szerettünk volna benevezni. A Phangngai öböl vizéből elszórtan vagy 40 fantasztikus formájú mészkőszirt és -sziget emelkedik ki, némelyikük meredek fala a 275 méteres magasságot is eléri. A túrát végül a szállásunkon foglaltuk le, délután egy ott dolgozó lány egy telefon után 1.600 batka helyett 1.200-at  ajánlott a túrára, ezt este csak bemondtuk a főnöknek, aki ellenőrzés nélkül eladta nekünk a túrát az olcsóbb áron. Hogy a különbözet kinél csapódik le? A jegyünkön mindenesetre 3.200 batka szerepelt, de az valószínű, hogy mindenkinek az eredeti árat írják rá, nehogy az utasok közt másnap ebből feszültség keletkezzen. A délutánt és az estét az internet mellett töltöttük, csak a közeli éjszakai piacra ugrottunk le vacsorázni. Lezártak pár utcát és kezdődhetett a kirakodóvásár, kacatokat, ruhákat, ételeket árultak minden mennyiségben.

Reggel 8-kor felvett minket egy songtoj a szállásunkon, kis városnézésként felvettünk még pár utast és a közeli Ao Nang falu tengerpartján külön csoportokba osztották célpontok szerint az utasokat. Itt csónakba, ún. longtail boat-ba szálltunk.  A hosszú csónakokra hatalmas "rakétavető" motorokat szereltek egy hosszú rúddal a végén a propellerrel. 

Kb. huszan ültünk a csónakban, a külföldiek olyan unottak voltak, mintha kötelező lett volna nekik itt lenni, a thai turisták viszont érdekesek voltak. A nők műanyag széldzsekivel védekeztek a nap ellen, kétpercenként kenték hófehérre az 50 faktoros fehérítős naptejekkel magukat. Kozmetikum vásárlásakor nagyon kell  figyelni errefelé, a termékek többsége ugyanis fehérítős, még véletlenül fehérebb leszek, mint voltam, ha ez lehetséges. :) Az is hamar kiderült, hogy a thaiok többsége nem tud úszni. Nemcsak a hajóba nem szállnak be mentőmellény nélkül, a vízbe se mennek nélküle. 

Mielőtt elértük volna a vörös sziklát lerobbant a csónakunk, egy másik elhúzott minket odáig, majd amíg mi ott snorkeleztünk, kicserélték azt egy működőre. Az utat gyönyörű sziklák közt hajózva folytattuk, majd kikötöttünk egy kis sziget fehérhomokos partján, ahol fürödtünk, snorkeleztünk és ebédeltünk. Kár, hogy sok csónaknyi csoportot hoztak egyszerre ide, de azért így is tudtuk élvezni a gyönyörű környezetet.

Ebéd után a következő állomás egy másik kis sziget lagúnája volt, mangrove erdővel körbevéve, rengeteg tengeri csillaggal. Kikötöttünk a szigeten és kajakozni indultunk, a négy kajakból végül csak mi eveztük körbe a kis szigetet, a kajakozást ezeken a túrákon nem veszik komolyan, a többiek megelégedtek azzal, hogy kieveztek a kis öbölből és vissza.

Reggel ugyan még úgy gondoltuk, hogy a másnapot egy közeli faluban töltjük, de inkább visszatértünk Krabiba és megvettük másnapra a buszjegyünket a Khao Sok Nemzeti Parkba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése